Az Európai Unióhoz való csatlakozását bármely európai ország kérheti. A csatlakozási szerződések mind a nemzetközi közjog államközi, mind pedig az EU szupranacionális jellegét magukon hordozzák. Egyrészről szükség van az EU-s intézmények (a Tanács, az Európai Parlament, az Európai Tanács, a Bizottság) hozzájárulására vagy véleményének figyelembevételére, illetve a nemzeti parlamentek és az adott ország alkotmányos rendjének megfelelően magának az államnak is a hozzájárulására.

Az Európai Unióhoz való csatlakozását bármely európai ország kérheti. A csatlakozási szerződések mind a nemzetközi közjog államközi, mind pedig az EU szupranacionális jellegét magukon hordozzák. Egyrészről szükség van az EU-s intézmények (a Tanács, az Európai Parlament, az Európai Tanács, a Bizottság) hozzájárulására vagy véleményének figyelembevételére, illetve a nemzeti parlamentek és az adott ország alkotmányos rendjének megfelelően magának az államnak is a hozzájárulására. 

Magyar csatlakozási szerződés

A magyar kormány 1994. április 1-jén nyújtotta be hivatalos csatlakozási kérelmét a Tanácshoz. A Bizottság 1997-ben elkészítette első „országvéleményét” Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozási kérelméről. Ez a vélemény összességében meglehetősen kedvező képet festett. Ezt követően a Bizottság évente készített és hozott nyilvánosságra ilyen jelentést. A pozitív vélemény alapján indulhatott el 1998. március 31-én a hivatalos csatlakozási eljárás. Az eljárás bevezető munkálata, az úgynevezett „screening” 1998. április 27-én kezdődött, és 1999. július 2-ig tartott. A screening a magyar jogrendszer – a joganyag és annak érvényesülési feltételei – rendszeres átvizsgálását jelenti abból a szempontból, hogy mennyiben felel meg az úgynevezett „acquis communautaire”-nek (közösségi vívmányok). Az átvilágítás a magyar jogrendszer 31 tematikus fejezetre osztásával történt (például az áruk szabad áramlása, a szolgáltatásnyújtás szabadsága, a vállalati jog, a versenypolitika, mezőgazdaság, energia).

A diplomáciai értelemben vett csatlakozási tárgyalások 1998 novemberében indultak, s a kormányközi konferencia keretei között az egyes tagjelölt országokkal külön-külön folytak. A magyar tárgyaló delegáció vezetője a külügyminiszter volt, tagjai pedig a brüsszeli magyar EU-képviselet vezetője, a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárság vezetője, helyettesei, valamint az egyes minisztériumok magas beosztású tisztviselői voltak. A csatlakozási tárgyalások a 2002. decemberi koppenhágai csúcs alkalmával zárultak le. A tíz állam – köztük Magyarország – csatlakozásáról szóló szerződést 2003. április 16-án Athénban írták alá a felek, azaz az Európai Unió valamennyi tagállama, s a tíz újonnan csatlakozó állam képviselői. Miután valamennyi régi tagállam és az újonnan csatlakozó államok, valamint az Európai Parlament is megerősítette a szerződést, a csatlakozási szerződés 2004. május 1-jén hatályba lépett. Ezzel Magyarország az Európai Unió tagja lett. A csatlakozási szerződés értelmében, annak hatálybalépésével egyidejűleg hatályát vesztette a társulási megállapodás (más néven: Európai Megállapodás, amit az EU és hazánk 1991. december 16-án írt alá és 1994. február 1-től volt hatályos). A csatlakozási szerződést Magyarországon a 2004. évi XXX. törvény hirdette ki.