Az Egyesült Királyság EU-ból való kilépési tárgyalásai

Brexit referendum

2016. június 23-án az Egyesült Királyság szavazásra jogosult állampolgárai 51,9%-48,1% arányban döntöttek az Európai Unióból való kilépés mellett. Egy tagállam kilépése eddig precedens nélküli az Európai Unió történetében. A kilépés jogi kereteit először a 2009-ben hatályba lépett Lisszaboni Szerződés (az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke) rendezte, azt megelőzően pedig egyáltalán nem volt uniós szinten szabályozva az esetleges kilépés lehetősége. A Szerződésben foglaltak szerint „Saját alkotmányos követelményeivel összhangban a tagállamok bármelyike úgy határozhat, hogy kilép az Unióból”. [EUSz. 50. cikk (1) bekezdés]. Az 50. cikk rendelkezik a kilépési folyamat hivatalos elindításáról is, amely szerint „ (a) kilépést elhatározó tagállam ezt a szándékát bejelenti az Európai Tanácsnak (…) iránymutatások alapján az Unió tárgyalásokat folytat és megállapodást köt ezzel az állammal. (…) A megállapodást az Unió nevében a Tanács köti meg minősített többséggel eljárva, az Európai Parlament egyetértését követően.” [EUSz. 50. cikk (2) bekezdés]. A kilépési megállapodást az Unió nevében a Tanács köti meg az Európai Parlament egyetértését követően, a brit parlamentnek pedig ratifikálnia szükséges. A tárgyalásokra - a hivatalos bejelentéstől számítva - két év áll rendelkezésre, annak meghosszabbítására az Európai Tanács egyhangú határozatával van lehetőség [EUSz 50. cikk (3) bekezdés].

A népszavazás másnapján a magyar Kormány döntése értelmében megalakult az államtitkári szintű Brexit kormányzati tárcaközi munkacsoport valamennyi szakminisztérium részvételével, amely folyamatosan nyomon követi, értékeli a Brexittel kapcsolatos folyamatokat, valamint előkészíti és kialakítja a magyar kormányzati álláspontot. A munkacsoport irányítását a Miniszterelnökség látja el. Emellett szintén a Miniszterelnökség vezetésével működik az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (EKTB) Brexittel foglalkozó ad hoc szakértői csoportja, amely szakértői szinten biztosította biztosítja a kapcsolódó kormányzati feladatok ellátását, valamennyi tárca és érintett szakterület álláspontjának becsatornázásával. 

Magyarország Kormánya a kezdetektől tiszteletben tartotta a britek demokratikus döntését, azonban rendkívüli sajnálattal vette tudomásul a népszavazás eredményét, hiszen a két ország gyakran számíthatott egymásra az elmúlt évtizedekben a brüsszeli politikai életben. A Kormány elsők között nyilvánította ki egyértelműen, hogy „fair Brexitre” van szükség, és számos fórumon megerősítette abbéli érdekét és szándékát, hogy az EU, és benne Magyarország a jövőben is a lehető legszorosabb kapcsolatokat ápolja az Egyesült Királysággal. A magyar Kormány két kiemelt nemzeti célt fektetett le a tárgyalások kezdetén: az Egyesült Királyságban élő, dolgozó és tanuló magyarok szerzett jogait meg kell védeni, továbbá biztosítani szükséges, hogy a jövőben is szoros legyen az EU-brit gazdasági, kereskedelmi és biztonságpolitikai együttműködés. Magyarország – a többi visegrádi országgal együtt – mindvégig támogatta az EU egységének fenntartását és Michel Barnier uniós főtárgyaló erőfeszítéseit, mivel a magyar nemzeti érdekek megfelelően beépültek valamennyi uniós tárgyalási mandátumba, majd az elfogadott kilépési megállapodás és politikai nyilatkozat szövegébe. Magyarország londoni nagykövetsége 2017 és 2018 áprilisában is lakossági fórumot tartott az Egyesült Királyságban élő magyar állampolgárok tájékoztatására, utóbbit a brit minisztériumokkal közösen.

A Visegrádi Négyek – az uniós tagállamok közül elsőként – alig néhány nappal a népszavazást követően, 2016. június 28-án közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben kifejtették: tiszteletben tartják a brit nép demokratikus döntését, a kilépési tárgyalások során pedig kiemelt figyelmet szükséges fordítani az uniós polgárok helyzetére, és a kilépési megállapodást a reciprocitás és méltányosság elvei mentén szükséges kialakítani.

A kilépési tárgyalások menete

Az Egyesült Királyság – kilenc hónappal a népszavazást követőn – 2017. március 29-én hivatalosan bejelentette az Európai Tanácsnak, hogy ki kíván lépni az EU-ból. Az ún. notifikációs levelet Tim Barrow brit állandó képviselő adta át Brüsszelben Donald Tusk elnöknek. A brit notifikációra adandó válaszként az Európai Tanács 2017. április 29-én rendkívüli ülést tartott és elfogadta a kilépési tárgyalásokkal kapcsolatos iránymutatásokat, amelyek meghatározták az eljárási kereteket és felvázolták az Unió által képviselendő általános álláspontot és alapelveket. Ezt követően az Általános Ügyek Tanácsa (ÁÜT) 2017. május 22-én határozatot fogadott el, amelyben felhatalmazást adott az Egyesült Királysággal a Brexitről folytatandó tárgyalások megkezdésére, és kijelölte az Európai Bizottságot - személy szerint Michel Barnier-t - az EU főtárgyalójává. Az ÁÜT egyúttal a tárgyalásokra vonatkozó irányelveket is elfogadott. Ezzel párhuzamosan az Európai Parlament is kijelölte Brexitért felelős kontaktpontját, Guy Verhofstadt képviselő személyében. 

Az Európai Unió Tanácsa a kilépési tárgyalásokon az EU által képviselendő álláspontok egyeztetésére önálló munkaszerveket hozott létre az EUSz 50. cikke alapján - Brexit Munkacsoport, Coreper, Általános Ügyek Tanácsa (50. cikk) és Európai Tanács (50. cikk) – amelyekben kizárólag az EU 27 bent maradó tagállamai vettek részt. Az Egyesült Királysággal való tárgyalásokon az EU27 körben kialakított álláspontokat Michel Barnier főtárgyaló képviselte, brit részről a tárgyalásokat Oliver Robbins, Theresa May miniszterelnök európai uniós ügyekért felelős főtanácsadója, valamint a kilépési tárca vezetői (David Davis, Dominic Raab, Stephen Barclay) irányították. 

Az EU a tárgyalásokon egy szakaszos megközelítés alkalmazásához ragaszkodott, amely szerint az első körben a legfontosabbnak tekintett kérdésekben (az állampolgárok jogainak megőrzése, pénzügyi elszámolás, északír/ír–specifikus ügyek) kellett megfelelő előrelépést elérni. Az Európai Tanács által 2017. áprilisban elfogadott első tárgyalási irányelvek kizárólag az első szakaszra adtak iránymutatást az uniós főtárgyaló számára. 

Az első szakaszban a kiemelt kérdéseket illetően mind a magyar, mind pedig az uniós érdekeknek megfelelő előrehaladást sikerült elérni:

Az EUSz. 50. cikke alapján a brit kilépés kérdéseivel külön foglalkozó Általános Ügyek Tanácsa 2018. január 29-i ülésén fogadta el az ún. átmeneti időszakra vonatkozó kiegészítő tárgyalási mandátumot. Az átmeneti időszak célja, hogy a  brit kilépést követően 2020. december 31-ig kiszámíthatóságot, változatlan jogi környezetet biztosítson az állampolgárok és a piaci szereplők számára, ugyanakkor a szigetország ekkor már nem venne részt az uniós döntéshozatalban. Az átmeneti időszak további célja, hogy időt biztosítson az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeni (szabadkereskedelmi) megállapodás kitárgyalására és életbe léptetésének előkészítésére. Az átmeneti időszak alatt az uniós jogszabályok lényegében változatlan módon érvényesülnek az Egyesült Királyságban is.

Az Európai Tanács 2018. március 23-i ülésén az állam- illetve kormányfők elfogadták EU és az Egyesült Királyság jövőbeni viszonyára vonatkozó politikai iránymutatásokat. A dokumentum – amely egy szabadkereskedelmi megállapodást irányoz elő – a lehető legszorosabb partnerségi viszonyt, teljes vámmentességet az áruskereskedelem területén, „no cherry-picking”-et, uniós szabadságelvek oszthatatlanságát és a belső piac integritását jelölte meg legfőbb alapelveknek. A szöveg szerint a jövőbeli partnerség lefedné a bel- és igazságügyi együttműködés, a légiközlekedés, valamint a kül-, biztonság és védelempolitika területét. 

A kilépési megállapodás 

A kilépési megállapodás szövegtervezetét 2018. február 28-án tette közzé az Európai Bizottság, amely – a korábban egyeztetett és elfogadott tárgyalási mandátumok alapján – külön fejezetekben rendelkezik az állampolgárokkal, a pénzügyi elszámolással, valamint az átmeneti időszakkal kapcsolatos kérdésekről. A legérzékenyebb pontnak az ír-északír határkérdésről szóló jegyzőkönyv bizonyult. Az Egyesült Királyság kormányával való egyeztetéseket követően végül 2018. november 25-én az uniós állam-, illetve kormányfők rendkívüli csúcstalálkozóján sikerült véglegesíteni a megállapodást és elfogadni a jövőbeli kapcsolatokra vonatkozó politikai nyilatkozat szövegét, amely a magyar érdekkel összhangban vannak. 

A megegyezés alapján biztosítottak az Egyesült Királyságban élő magyar (és uniós) állampolgárok jogai, a szigetország 2020. december 31-ig teljesíti valamennyi befizetését az uniós költségvetésbe, emellett ugyaneddig az időpontig életbe lép az átmeneti időszak, amely egy alkalommal szükség szerint meghosszabbítható maximum további két évvel. 

A kilépési tárgyalások egyik legérzékenyebb kérdése mindvégig az ír-északír határkérdés volt. Elkerülendő ugyanis, hogy Észak-Írország és Írország között vám- és szabályozási határ alakuljon ki, mivel az ellentmondana az északír polgárháborús helyzet rendezésére 1998-ban létrejött Nagypénteki Megállapodásban foglaltaknak. Az ún. backstop megoldás értelmében – amennyiben 2020. december 31-ig, azaz az átmeneti időszak végéig nem sikerülne megállapodni a jövőbeni kapcsolatok feltételrendszeréről – egységes brit-EU vámövezet kerülne kialakításra, Észak-Írország ebből következően a vámunió része maradna az Egyesült Királyság többi részével együtt.

Menü

Európai Uniós Politikák Kialakításáért és Koordinációjáért Felelős Államtitkárság

Brexit

Navigáció