Parlamenti képviselők, valamint tudományos és civil szakemberek is kifejtették véleményüket az Európai Unió többéves pénzügyi keretéről a Külügyminisztérium szervezésében a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett, nagy érdeklődés övezte konferencián 2011. november 28-án.
Az Európai Unió többéves pénzügyi keretéről (Multiannual Financial Framework, MFF) szóló konferencián a magyar kormány nevében Martonyi János külügyminiszter és Győri Enikő EU-ügyekért felelős államtitkár mondott beszédet, az Európai Bizottság álláspontját pedig Janusz Lewandowski költségvetési ügyekért felelős biztos ismertette.
Surján László európai parlamenti (EP) képviselő, valamint az uniós keretköltségvetés két országgyűlési jelentéstevője, Nógrádi Zoltán és Mile Lajos a parlamentek szemszögéből vette górcső alá a Bizottság által előterjesztett javaslatcsomagot.
Surján szerint a Lisszaboni Szerződés óta az EP szerepe gyengült költségvetési kérdésekben, de a magyar elnökség munkájának köszönhetően sikerült egy jól működő eljárásrendet kialakítani, amely révén az Európai Parlamentet bevonják a többéves pénzügyi keret tárgyalásaiba.
A legfontosabb a forrásfelhasználás
Az EP-képviselő rámutatott, hogy kevés a tárgyalásokra fennmaradó idő, és félő, hogy a tagállamok felkészületlenek lesznek az új szabályok alkalmazására, így súlyos gondok adódhatnak a felhasználás területén. A kohéziós politikával kapcsolatban Surján elmondta, hogy a forrásfelhasználási (abszorpciós) tényező a legfontosabb. Szerinte a kohéziós pénzek elköltésének csak akkor van értelme, ha általuk növekszik az adott régió bruttó hazai terméke (GDP).
Kutatás-fejlesztésre és energiára valóban szükséges további forrásokat költeni, ám nem a KAP és a kohézió kárára – hangsúlyozta Surján. Úgy vélte, hogy mindenképp szükség van egy konkrét, érdemi félidei felülvizsgálatra. Minden egyes politika esetében meg kell vizsgálni, hogy képvisel-e uniós hozzáadott értéket, mert például a szociális kérdések egyértelműen tagállami hatáskörbe tartoznak, így Surján László szerint nincsen szükség sem az Európai Szociális Alapra, sem pedig a Globalizációs Alapra.
Hátrányos helyzetben a legrászorultabb tagállamok
Nógrádi Zoltán országgyűlési képviselő (Fidesz), Mórahalom polgármestere úgy fogalmazott, hogy a Bizottság javaslata a kohéziós politikát áldozza fel a politikai egyensúly oltárán. Szerinte ez éppen az újonnan csatlakozott tagállamok tagságba vetett reményeit, hitét veszi el. A kohéziós politika költségvetésen belüli súlyának csökkenése nemcsak elfogadhatatlan, de az EU szerződéses kötelezettségeinek is ellentmond – fejtegette Nógrádi.
A képviselő arra is felhívta a figyelmet, hogy az infrastrukturális alap (Connecting Europe Facility, CEF) versenyképességen alapuló elve nagyon hátrányos helyzetbe hozza a legrászorultabb tagállamokat, ami szintén alapvető uniós elveket sért. Véleménye szerint a tagállami allokáció GDP-alapú korlátozása is a szolidaritás elve ellen hat. A makrogazdasági feltételesség (kondicionalitás) pedig pontosan azokat a szereplőket (régiók, megyék, városok, kedvezményezettek) sújtja, akik nem tehetnek a központi kormányzatok esetleges felelőtlen költségvetési politikájáról – húzta alá Nógrádi Zoltán.
Erősödő centrum–periféria megosztottság
Az ellenzék teljes mértékben támogatja a kormányt a keretköltségvetésről folytatott tárgyalások során, hiszen itt olyan alapvető érdekekről van szó, amelyek túlmutatnak a belpolitikai nézetkülönbségeken – mondta Mile Lajos (LMP). Kiemelte, hogy a centrum–periféria megosztottság csak egyre erősödik az EU-n belül, sőt azt a Bizottság tervezete is csak tovább növelné. Az EU máig nem találta meg az egyenlőtlenségek csökkentésének módját, pedig az nagyon fontos lenne; ennek érdekében a szerződésmódosítástól sem szabad elzárkózni.
Mile szerint a Bizottság tovább szigorítaná a kohéziós támogatások felhasználásának módját, ami oda vezethet, hogy az elmaradottabb régiók a jelenleginél is kisebb mértékben jutnak majd hozzá a forrásokhoz. Így sajátos csapdahelyzet alakulhat ki, hiszen a nettó befizetők épp az alacsony felhasználási mutatókra hivatkoznak a kohéziós források csökkentésekor – mutatott rá Mile Lajos.
A tudományos élet két képviselője, Szemlér Tamás, a Budapesti Gazdasági Főiskola tanszékvezető főiskolai docense és Kengyel Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi docense elméleti szempontból elemezte a bizottsági javaslatcsomagot. Mindketten arra a következtetésre jutottak, hogy nincs komoly elmozdulás az eddigi többéves keretköltségvetésekhez képest.
Közös európai vízió, egységes logika
Szemlér Tamás, előadásában rámutatott: szükség van egy közös európai vízióra, arra, hogy egy egységes logika mentén épüljön fel a többéves pénzügyi keret. Így a tagállamoknak nincs lehetőségük a vita végén egy-másfél nap alatt az egészet szétszedni és átstrukturálni.
Meglátása szerint a jelenlegi helyzetben nincs esély új saját források bevezetésére, mert hiányzik hozzá a politikai akarat. A kiadási oldal tekintetében az Európa 2020 stratégia csak szimbolikusan jelenik meg, nem jelent érdemi változást az eddigi kiadásokhoz képest – fűzte hozzá Szemlér.
Nem reformorientált javaslat
Kengyel Ákos meglátása szerint az Európai Bizottság nem egy reformorientált javaslatot tett le az asztalra, hanem az eddigiekhez nagyon hasonlót, holott az eurózóna válsága egyre jobban jelzi, hogy a közös költségvetésnek a fiskális föderalizmus felé kellene elmozdulnia. Kengyel szerint pozitív fejlemény, hogy a jelenleginél több forrás áll majd rendelkezésre a kutatás és fejlesztés, valamint az infrastrukturális beruházások területén.
A kohéziós politikában Kengyel elméleti szempontból aggályosnak nevezte, hogy továbbra is minden régió részesüljön a forrásokból, valamint az utólagos (ex post) feltételességi mechanizmusokat.
A tudatos, az ország lehetőségeivel összhangban álló gazdaságfejlesztés, a fenntarthatósági szempontok és a közös agrárpolitika (KAP) nemzetközi folyamatokkal való összhangjának a fontosságát emelték ki a civil szféra képviselői.
Felzárkóztatás helyett közérzetjavítás
Dunai Péter, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára nemcsak konzervatívnak, de egyenesen visszalépésnek minősítette a Bizottság költségvetési elképzelését, amely véleménye szerint az EU-n belül meglévő versenyképességi különbségeket egyáltalán nem orvosolja. A javaslat célja a felzárkóztatás helyett leginkább a közérzetjavítás. Dunai szerint a közvetlen gazdaságfejlesztést és az oktatást kellene az EU-s költségvetés és a magyar stratégiai tervezés középpontjába állítani.
Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetségének elnöke előadásában korunk környezeti problémáira és az azokra adandó válaszokra hívta fel a figyelmet. Szerinte a jelenlegi környezeti, élelmezési, gazdasági és erkölcsi válságból csak egy gazdaságpolitikai szemléletváltás jelenthet kiutat. A szubszidiaritás és a fenntartható fejlődés előtérbe helyezése mellett általános értékalapú gondolkodásra van szükségünk – hangoztatta Farkas. Fontos lenne a közösségek, az oktatás és a kutatás-fejlesztés támogatása, a környezetbarát technológiák és energiatakarékos megoldások promóciója – tette hozzá.
Megfelelni a globális kihívásoknak
Éder Tamás, a Magyar Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének elnöke szerint a KAP mint a legnagyobb hagyományokkal bíró közös politika jól példázza a tagállamok együttműködésének pozitívumait és negatívumait egyaránt. Ugyanakkor az a gazdasági és társadalmi környezet, amelyben létrejött, alapvetően megváltozott, és a 21. század élelmiszergazdasága teljesen különbözik ettől.
A pénzügyi keretnek és a csatlakozó ágazatpolitikai koncepcióknak segítséget kell nyújtaniuk a globális kihívásoknak való megfeleléshez – mondta Éder – , de nem úgy, hogy megóvják az érintetteket ezen kihívásoktól.
(eu.kormany.hu)
