A romák alkotják Európa legnagyobb etnikai kisebbségét. Ma mintegy 10-12 millióan élnek szerte az Európai Unió tagállamaiban, jelentős részüket a társadalmi kirekesztés, diszkrimináció, szegregáció és mélyszegénység sújtja. A probléma súlyosságát felismerve a magyar elnökség alatt az Európai Tanács 2011. június 23-24-i ülésén megerősítették a tagállami romaintegrációs stratégiák európai keretrendszerét. Ehhez igazodva a tagállamok 2011 végéig kidolgozzák a saját, 2020-ig előretekintő romaintegrációs stratégiájukat.

Bár az Európai Unió mind a 27 tagállamban élnek romák; a teljes lakossághoz képest Romániában, Bulgáriában, Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban és Spanyolországban a legnagyobb az arányuk. A romák helyzetét az élet szinte minden területén fennálló diszkrimináció és társadalmi kirekesztés jellemzi. Az Európai Bizottság adatai szerint a romák körében magas a szegénység és a munkanélküliség kockázata, és gyakran szembesülnek előítéletekkel, sztereotípiákkal. Európában a teljes lakosság 16 százaléka, és minden ötödik gyerek él szegénységben, míg a romák körében ez az arány lényegesen magasabb. Kutatások szerint a romák születéskor várható élettartama 10-15 évvel kevesebb, mint a nem romáké.

Elkerülhetetlen és megtérülő befektetés

Annak ellenére, hogy az 1990-es évektől kezdve az európai intézmények, a tagállamok és tagjelölt országok, valamint civil szervezetek számos intézkedést hoztak a probléma kezelésére, azok korlátozott eredményekkel jártak. Egyre sürgetőbb feladat ugyanakkor a generációk között öröklődő szegénység megtörése, és a társadalmi, gazdasági integráció megvalósítása, ami nem kezelhető csupán emberbaráti kötelezettségként, hiszen komoly gazdasági érdek is fűződik hozzá. Az Európában élő romák teljes körű integrációja olyan befektetés, amely egyszerre elkerülhetetlen és megtérülő: egy nemrégi, a Világbank által végzett kutatás szerint abban az esetben, ha a romák foglalkoztatottsági rátája elérné a regionális átlagot, az a leginkább érintett tagállamokban a nemzeti GDP 4-6 százalékos növekedését eredményezné.

Számos dokumentum foglalkozik már a romák és a szegények helyzetének európai kezelésével. A spanyol-belga-magyar trió-elnökség is közös nyilatkozatban rögzítette az intézkedésekre a romák befogadására vonatkozó terveit (2010. április 8-9., Córdoba).

Közös felelősség

A franciaországi kitoloncolások miatt 2010 nyarán kialakult válsághelyzet bizonyította, hogy a roma integráció a tagállamok és az európai intézmények közös felelőssége. Magyarország az Európai Bizottsággal egyetértésben úgy véli, hogy a társadalmi integrációt a rendelkezésre álló eszközök és szakpolitikai lehetőségek révén támogatni kell. A Bizottság éppen ezért 2010. szeptember 7-én bizottsági munkacsoportot (task force) állított fel a romák társadalmi integrációjára fordított tagállami és uniós források felhasználásának vizsgálatára.

Az Európai Bizottság részben a task force munkájára is építve 2011. április 5-én elfogadta a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020-ig szóló uniós keretrendszerére vonatkozó javaslatát, amely iránymutatásul szolgál a tagállamoknak saját romaintegrációs stratégiáinak elkészítéséhez, és kijelöli a tagállami beavatkozások fő területeit (oktatás, foglalkoztatás, lakhatás, egészségügy).

Horizontális – több szakpolitikát is érintő – kérdésről lévén szó, a Bizottság közleményét több tanácsi formáció is megvitatta, így a tagállamok véleményt cseréltek az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést akadályozó tényezőkről, a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű gyermekek korai iskolaelhagyása elleni küzdelem szakpolitikai eszközeiről és a rendelkezésre álló források hatékony felhasználásáról.

A magyar elnökség törekvései

A magyar elnökség célja a romák társadalmi integrációja területén az EU szerepvállalásának, valamint az unió és a tagállamok közti együttműködésnek a megerősítése volt. Magyarország azt kívánta elérni, hogy a romák életkörülményeinek javítása a szegénység elleni küzdelemmel összekapcsolva jelenjen meg az európai politikában.

A magyar elnökség kezdeményezésére a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács (EPSCO) kifejezetten a romaintegráció témájának szentelt 2011. május 19-i ülésén következtetéseket (záródokumentumot) fogadott el a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020-ig tartó uniós keretéről. A dokumentum értelmében a tagállamok figyelembe veszik a romaintegráció céljait az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítását szolgáló nemzeti reformprogramjaik tervezése, végrehajtása és monitoringja során.

A felzárkóztatás a tagállamok elsődleges felelőssége, ezért nemzeti romabefogadási stratégiát vagy integrált szakpolitikai intézkedéscsomagot kellett kidolgozniuk 2011 végéig. Az intézkedéscsomagok ellenőrzésének, értékelésének folyamatába az Európai Bizottság éves jelentések készítésével kapcsolódik be. A tagállamoknak az oktatási, a foglalkoztatási, a lakhatási és az egészségügyi szakpolitikák tervezésekor figyelembe kell venniük a romák szempontjait, biztosítaniuk kell a megkülönböztetéstől mentes hozzáférést a minőségi szolgáltatásokhoz, és hosszú távon érvényesíteni kell a deszegregáció szempontját. Előírják a tagállamoknak azt is, hogy a szakpolitikai tervezés során biztosítsák a roma civil társadalom megfelelő bevonását is.

A magyar elnökség a különböző formációkban lezajlott viták összefoglalásaként elnökségi jelentést készített, amely az Európai Tanács 2011. június 24-i ülésének előkészítése során szerepelt az Általános Ügyek Tanácsának napirendjén. Az elnökségi jelentés üdvözli, hogy valamennyi tagállam kötelezettségvállalást tett a romák befogadásának előmozdítására és hangsúlyozza, hogy erőteljes lökést kell adni az új európai uniós keretrendszer elindításának, ami egyedülálló lehetőséget nyújt majd a roma közösség helyzetének érdemi javítására. A dokumentum megállapítja, hogy tagállami szinten kell meghozni a romák befogadását célzó nemzeti intézkedéseket, amelyeknek a nemzeti reformprogramokba kell illeszkedniük, ugyanis a romák és a társadalom peremére szorult közösségek sikeres társadalmi, gazdasági integrációja hozzájárul az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási, oktatási és szegénységi céljának eléréséhez.

Az Európai Tanács 2011. június 23-24-i ülésén megerősítette az elnökségi jelentést és az annak mellékletét képező tanácsi következtetéseket és azok gyors végrehajtására, valamint a nemzeti romabefogadási stratégiák 2011 végéig történő megalkotására szólította fel a tagállamokat.

Az európai romapolitika jövője

A nemzeti romaintegrációs stratégiákat, illetve az integrált szakpolitikai intézkedéscsomagokat a tagállamoknak 2011. december 10-ig kellett benyújtaniuk a Bizottságnak, amely 2012 tavaszán értékeli őket, majd jelentést tesz a romák befogadása terén elért eredményekről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.