Napjaink egyik legsúlyosabb környezeti kihívása az emberi tevékenység által okozott éghajlatváltozás. Az Európai Unió mindig is élenjáró szerepet játszott a nemzetközi klímatárgyalásokon. Most azt próbálja elérni, hogy jöjjön létre egy új, ambiciózus, jogi kötőerővel rendelkező, átfogó klímarezsim, mire a Kiotói Jegyzőkönyv 2012 végén lejár. Az új globális jogi keret kialakítása Magyarországnak is érdeke.

A fosszilis energiahordozók felhasználása következtében a légkörben nő az üvegházhatású gázok koncentrációja, tovább gyorsul a Föld felmelegedése. Erre a következtetésre jutott az ENSZ égisze alatt létrehozott Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC), amely eddig négy átfogó, klímaváltozással kapcsolatos jelentést publikált. Ha a globális átlaghőmérséklet emelkedése az ipari forradalom előtti szinthez képest meghaladja a 2 Celsius fokot, akkor a folyamat visszafordíthatatlanná válik, megsokszorozódik a már érzékelhető szélsőséges időjárási jelenségek száma, ami természeti katasztrófákkal, tengerszint-emelkedéssel, ivóvízhiánnyal és elsivatagosodással fenyegeti emberek százmillióinak életét, egészségét és lakhatását, drámai mértékben csökkenti a biológiai sokféleséget.

Nemzetközi klímatárgyalások

A klímatárgyalások egyik kulcskérdése az, hogy létrejön-e egy új, ambiciózus, jogi kötőerővel rendelkező, átfogó klímarezsim a Kiotói Jegyzőkönyv hatályának 2012 végi lejártát követően.

Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményét (UNFCCC)1992-ben a Rió de Janeiróban tartott Környezet és Fejlődés Világkonferencián (UNCED) írták alá. Az egyezmény tagjai évente találkoznak a Részes Felek Konferenciájának (COP) keretében.

A COP3 konferencián 1997-ben született meg a Kiotói Jegyzőkönyv, melyben 37 fejlett ország és az Európai Közösség kötelezte magát arra, hogy 2012-ig átlagosan 5 százalékkal 1990-es emissziójuk alá szorítsák le széndioxid-kibocsátásukat; az EU akkori 15 tagállama átlagosan 8 százalékos kibocsátáscsökkentést, Magyarország – 1985–1987-es időszak átlagos kibocsátásához képest – 6 százalékos csökkentést vállalt. A jegyzőkönyv ratifikációjára 2005-ig kellett várni, de az USA és más nagy szennyező államok továbbra sem csatlakoztak hozzá.

A viszonylag szerény eredménnyel járó 2009-es koppenhágai klímacsúcsot követően, 2010 végén a mexikói Cancúnban megrendezett ENSZ klímacsúcson (COP 16/CMP6) az Éghajlat-változási Keretegyezmény és a Kiotói Jegyzőkönyv részes felei számottevő haladást értek el több kiemelt fontosságú területen a jogilag kötelező erejű Cancúni Megállapodás elfogadásával. A tagállamok között egyetértés alakult ki, hogy a globális felmelegedés mértéke nem haladhatja meg az ipari forradalom előtti szinthez képest a 2 Celsius fokot. Ezzel először került sor a 2 Celsius fok jogilag kötelező formában történő elismerésére. E cél elérése érdekében a Kiotói Jegyzőkönyvet ratifikáló országok számára a megállapodás a káros anyagok kibocsátásának 25 és 40 százalék közötti csökkentését írja elő 2020-ig az 1990-es bázisévhez képest.

A fejlett országok 2012-ig megerősítették a 2009 végén Koppenhágában rögzített, fejlődő államoknak szánt 30 milliárd dolláros előfinanszírozási vállalásukat, illetve azt, hogy 2020-ig évi 100 milliárd dollárral támogatják a fejlődő világ éghajlatvédelmi erőfeszítéseit.

A minden nagy széndioxid-kibocsátóra kiterjedő új klímavédelmi megállapodásban érdekelt fejlett államok (például az USA, Japán) és a Kiotói Jegyzőkönyv meghosszabbítását szorgalmazó, a kibocsátás-csökkentést elsősorban a fejlett államok részéről váró nagy szennyező országok (például Kína, India) álláspontjai között lényeges különbségek vannak. Így 2011 végén, a dél-afrikai Durbanben tartott tárgyalási fordulón nem sikerült egyetértésre jutni egy új, globális megállapodásról. A fő eredmény, hogy a konferencián kimondták, a Kiotói jegyzőkönyv hatályának lejártát követő második vállalási időszak 2013-ban indul, ám arról nem született döntés, hogy az pontosan milyen hosszú lesz.

Az EU fő célkitűzései

A durbani fordulóra történő uniós felkészülés fontos állomása volt a tárgyalásokon képviselendő közös álláspont elfogadása a Környezetvédelmi Tanács október 10-i ülésén. A kompromisszum lényege, hogy bizonyos feltételek mellett az EU készen áll a Kiotói Jegyzőkönyv folytatására. Ennek képviselete állt lengyel elnökség klímapolitikai munkájának a középpontjában.

Az EU a globális tárgyalások kiegyensúlyozott előrevitelében érdekelt, és kiáll a többi nagy kibocsátóhoz képest ambiciózus, 20 – a nagy kibocsátó államok hasonló vállalása esetén akár 30 – százalékos 2020-as kibocsátás-csökkentési céljai mellett, továbbá síkra száll a cancúni megegyezésben foglaltak végrehajtásáért is. Foglalkozik továbbá a részes országok által megtakarított kiotói kibocsátási egységek (AAU) 2012 utáni sorsával, a nemzetközi klímafinanszírozással és az alkalmazkodás kérdésével is. Az EU hangsúlyozza, hogy egyedül ambiciózus vállalásai ellenére sem képes megállítani a globális éghajlatváltozás kedvezőtlen irányzatát.

Az unió belső klímapolitikájának központi elemei változatlanok: a 2008-as klíma-energia csomag végrehajtása és az Európa 2020 stratégiában meghatározott célkitűzések megvalósítása.

Magyar eredmények és érdekek

A magyar elnökség szakpolitikai eredményei közül kiemelkedik a cancúni klímacsúcson hozott döntések uniós végrehajtásának elősegítése: a Környezetvédelmi Tanács 2011. március 14-én következtetéseket (záróközleményt) fogadott el Cancún értékeléséről és a konferenciát követő lépésekről. A magyar elnökség előmozdította a Tanácsban az Európai Bizottság által kiadott, 2050-ig szóló úgynevezett dekarbonizációs útitervről szóló véleménycserét, és sikerrel látta el az EU klíma-energia csomagjának végrehajtásához kötődő feladatokat. A nemzetközi klímafinanszírozás új intézményébe, az átmeneti bizottságba (Transitional Committee) történő uniós tagjelölési eljárás sikeres lebonyolítása és a tagok bejelentése is a magyar elnökségi időszakban történt meg.

Magyarországnak klímavédelmi és nemzetgazdasági megfontolások miatt egyaránt erős érdeke fűződik ahhoz, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv alapvető elemeit megőrző, jogilag kötelező, átfogó, a 2012 utáni időszakra vonatkozó globális jogi keret jöjjön létre. Ugyanakkor kellő nyitottságot tanúsít azzal kapcsolatban, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv 2012, vagyis az első kötelezettségvállalási időszak után is zavartalanul működjön. Egy átmeneti időszak után olyan új klímarezsimnek kell kialakulni, amely lefedi az összes országot, különös tekintettel a nagy kibocsátókra, hogy valamennyi fejlett gazdasági mutatókkal rendelkező állam összehasonlítható mértékben járuljon hozzá a kitűzött globális célok hatékony eléréséhez.

Magyarország kiemelt figyelmet fordít a széndioxidpiac működőképességének biztosítására és a nemzetközi klímafinanszírozás terén folytatódó egyeztetésekre, valamint a kiotói kibocsátási egységek továbbvitelei lehetőségének megőrzésére. Ez utóbbi kérdésben támogatta a lengyel elnökség javaslatát, mert az nem eredményezi a kvótatöbblet átviteli jogának aránytalan korlátozását.