Az Európai Unió történetében először, a magyar elnökség alatt került sor kifejezetten az energia témakörének szentelt csúcstalálkozóra 2011. február 4-én. Az Európai Tanács ülésén az állam-, illetve kormányfők határozott politikai iránymutatást adtak az uniós energiapolitika továbbfejlesztésére. A cél a belső energiapiac kiteljesítése, aminek előfeltétele a közösségi jogszabályok megfelelő, időbeli átültetése és a hiányzó infrastruktúra kiépítése.

Az unió teljesen működő, összekapcsolt, integrált belső energiapiacának 2014-ig kell létrejönnie, 2015-ig pedig fel kell számolni az EU-ban az úgynevezett energiaszigeteket (Baltikum, Málta, Ciprus), vagyis az EU egyetlen területe sem maradhat energia-összeköttetés nélkül. Az infrastruktúra fejlesztését elsősorban a piac finanszírozására bíznák, ám az elfogadott következtetések nyitva hagyják annak a lehetőségét, hogy az európai energiabiztonság szempontjából kulcsfontosságú projektek közfinanszírozásban is részesülhessenek. Az Európai Tanács következtetéseiben (záródokumentumában) kimondta az engedélyeztetési eljárások egyszerűsítésének fontosságát is, illetve szorgalmazta a nemzeti szabályozó hatóságok együttműködésének javítását, valamint a Stratégiai Energiatechnológiai Terv (SET Plan) végrehajtását.

Az Európai Tanács ugyancsak szorgalmazta az uniós energiahatékonysági tervhez kapcsolódó jogszabályok felülvizsgálatát 2015-ig, (eco-tervezés, eco-címkézés, épületek energiahatékonysága, kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés, energiaszolgáltatások, közlekedés). A 2020-ig teljesítendő 20 százalékos kibocsátás-csökkentés teljesítése érdekében állami (közbeszerzési) lépések megtételét, illetve az alacsony széndioxid-kibocsátású technológiák fejlesztésének támogatását szorgalmazta.

Az uniós energiapolitika külső dimenziója

Az EU energetikai külkapcsolataiban az Európai Tanács következtetései szerint az EU és a tagállamok tevékenységeit jobban össze kell hangolni annak érdekében, hogy az uniónak a kulcsfontosságú termelő, tranzit- és fogyasztó országokkal való külső kapcsolataiban érvényesüljön a következetesség és a koherencia szempontja.

Az átláthatóság megteremtése, a tagállamok és az Európai Bizottság közötti koordináció javítása érdekében felkérték a tagállamokat, hogy 2012. január 1-jétől tájékoztassák a Bizottságot minden, unión kívüli országgal kötött új és meglévő kétoldalú energiaügyi megállapodásukról. A Bizottság ezt az információt megfelelő formában valamennyi tagállam számára elérhetővé teszi majd, az érzékeny üzleti adatok védelmére vonatkozó követelményeket is szem előtt tartva.

Oroszország, szomszédos államok

Az Európai Tanács következtetéseiben nagy hangsúlyt fektet az Oroszországgal kapcsolatos együttműködésre, alapozva az új átfogó EU-orosz megállapodásról szóló tárgyalások részeként, illetve az úgynevezett modernizációs partnerség és az energiaügyi párbeszéd keretében már elért eredményekre. Az EU célja egy megbízható, átlátható és szabályokon alapuló partnerség kialakítására a közös érdekű energiaügyi területeken.

Az uniónak ösztönöznie kell a szomszédos országokat arra, hogy alkalmazzák a belső energiapiacra vonatkozó szabályokat, különösen a 2005-ben aláírt Energiaközösségről szóló szerződés kiterjesztése és elmélyítése, valamint a regionális együttműködési kezdeményezések támogatása révén. A 2020-ig szóló energiastratégia keretében az EU-nak szükség szerint intézkedéseket kell hoznia annak érdekében, hogy az uniós energiatermelők az Európai Gazdasági Térségen kívül működő energiatermelőkkel egyenlő versenyfeltételekkel rendelkezzenek.

Európának diverzifikálnia kell ellátási forrásait és útvonalait. A Bizottságot ezért felkérték arra, hogy folytassa erőfeszítéseit a nagy mennyiségű gáz szállítására alkalmas stratégiai folyosók, például a déli folyosó létrehozásának előmozdítása terén.

Partnerkapcsolatok harmadik országokkal

Az EU energia politikai célkitűzéseinek elérése szempontjából döntő fontosságúak a harmadik országokkal kialakítandó kapcsolatok. A kiegyensúlyozott, jól koordinált, proaktív energia-külpolitika kialakítása lényeges a belső energiapiac kiszélesítésében, és hozzájárul az EU és a tagállamok geopolitikai törekvéseinek eléréséhez, illetve az energetikával kapcsolatos uniós határokon kívüli érdekérvényesítéshez.

Az energiaellátás-biztonsággal és a nemzetközi együttműködéssel foglalkozik a Bizottság 2011. szeptember 7-én közzétett „Uniós energiapolitika: partnerkapcsolatok fenntartása határainkon túl” című közleménye. A dokumentum az energiapiac mélyítésén túl a harmadik országokhoz fűződő uniós energiaügyi kapcsolatok átfogó megközelítésére, az energia-külpolitika céljaira és feladataira, továbbá konkrét intézkedésre tesz javaslatot. Az energia-külpolitika prioritásai:

  • a belső energia piac külső dimenziójának kiépítése;
  • a biztos, biztonságos, fenntartható és versenyképes energia biztosítása érdekében partnerségi kapcsolatok erősítése;
  • a fejlődő országok fenntartható energiához való hozzáférésének javítása;
  • az EU-politikák nemzetközi szintű hatékonyabb érvényre juttatása.

A közlemény értelmében az energia-külpolitikát más politikákkal (például külkapcsolatok, kereskedelem, fejlesztés, bővítés, verseny, kutatás és klímaváltozás) is teljes összhangba kell hozni.

A Bizottság ugyancsak elfogadott egy határozattervezetet, amely információcsere-mechanizmus létrehozását célozza a tagállamok és harmadik országok között az energiaellátás területén kötött kormányközi megállapodásokkal kapcsolatban. A dokumentum értelmében a Bizottság felkérésre segítséget, jogi tanácsadást is biztosít, illetve a kormányközi megállapodások uniós joggal való összhangjáról is véleményt formálhat. A határozat hatálybalépését követő négy éven belül a Bizottság jelentést készít az eredményekről.

A 2011. évi energiahatékonysági terv

Az EU klíma- és energiapolitikájának alapvető elemei közé tartozik az energiahatékonyság és a megújuló energiák arányának növelése. Ezzel kapcsolatban az Európai Tanács 2007 márciusában elfogadta az úgynevezett 3x20 százalékos célt, azaz az EU-nak 2020-ra 20 százalékkal csökkentenie kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, törekednie kell az energiahatékonyság 20 százalékkal való növelésére, az energiafelhasználásban pedig 20 százalékra kell növelnie a megújuló energiák részarányát.

A Bizottság 2011 márciusában hozta nyilvánosságra a témával kapcsolatban a „2011. évi energiahatékonysági terv” című közleményét. Mivel a tagállamok elutasították, hogy kötelező nemzeti energiahatékonysági célokat határozzanak meg, a közlemény az EU egészére nézve tűzött ki ágazati célokat és javasol intézkedéseket. A Bizottság várhatóan 2013-ban tekinti át, mennyire hatékonyak a 2020-ig összeurópai szinten vállalt 20 százalékos energiahatékonyság-növelés érdekében működő önkéntes nemzeti programok. Ha arra a megállapításra jut, hogy nem megfelelő az eredmény, „fontolóra veszi, hogy kötelező nemzeti célokra tegyen javaslatot”.

Az energiahatékonyságról szóló irányelvtervezet

Az energiahatékonyságról szóló irányelvtervezetet, amely a „2011. évi energiahatékonysági terv” bizonyos elemeit jogilag kötelező erejű intézkedésekké alakítja át a Bizottság 2011. június 22-én fogadta el. Mivel az EU egyre több energiát importál egyre magasabb áron, az energiaforrásokhoz való hozzáférés középtávon egyre fontosabb szerepet játszik majd, hiszen az ellátás esetleges zavara komolyan akadályozhatja az unió gazdasági növekedését. Ezért az energiahatékonyság az Európa erőforrás-hatékonyságának növelését célzó Európa 2020 stratégia egyik legfontosabb eleme. Az irányelv tervezet intézkedései arra irányulnak, hogy a tagállamok fokozzák az energia hatékonyabb felhasználását célzó erőfeszítéseiket az energialánc minden szakaszában az energiaátalakítástól és -elosztástól kezdve a végső felhasználásig.

Az irányelvtervezet szerint az Európai Bizottság 2014-ben értékeli majd, hogy milyen haladást sikerült elérni az Európa 2020 stratégia 20 százalékos energiahatékonysági célkitűzésének megvalósításában, és szükség esetén további, kötelező nemzeti energiahatékonysági célokat meghatározó jogalkotási javaslatot terjeszt elő.

Energiahatékonyság hosszú távon

„Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” című bizottsági közlemény szerint az energiahatékonyság javítása segíthet az uniónak a károsanyag-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos célkitűzések teljesítésében, sőt túlszárnyalásában. Amennyiben az EU kevesebb energiával több árut tud megtermelni, javul az ipar versenyképessége, és vezető szerephez juthat az energiahatékonysági technológiák világpiacán. Az energiahatékonyság és az energiatakarékosság az uniós gazdaság egésze, a közszféra, a vállalkozások és a polgárok számára egyaránt jelentős előnyökkel jár.