Az egységes európai belső piac az európai gazdasági integráció egyik sarokköve és a közös növekedés legfőbb motorja, amely Európa egészének segít átvészelni a világgazdaság viharait, miközben új lehetőségeket is teremt. Magyarország célja, hogy az uniós belső piacban rejlő előnyöket a magyar állampolgárok és vállalkozások is teljes mértékben kiaknázhassák.

Gazdasági jelentőségén túl, a belső piac számos előnyt nyújt a mindennapokban, vívmányait mindenki élvezheti magánéletében és munkájában, fogyasztóként és vállalkozóként egyaránt. Határellenőrzés nélkül utazhatunk a szomszédos országokba, az európai egészségbiztosítási kártyával külföldön is a helyiekkel azonos feltételek mellett vehetünk igénybe egészségügyi szolgáltatásokat, vagy másik uniós tagállamba költözhetünk tanulás, munkavállalás céljából. Elismertethetjük itthon megszerzett szakképesítésünket vagy diplománkat, külföldi munkavállalást követően pedig odahaza is érvényre juttathatjuk a máshol megszerzett nyugdíjjogosultságainkat. Az egységes piac létének köszönhető az is, hogy más tagállamból interneten keresztül rendelt termékek kapcsán élhetünk az uniós fogyasztóvédelmi szabályok adta jogainkkal. Az elmúlt években a mobiltelefonos barangolási díjak 70, a légiközlekedési viteldíjak 40 százalékos átlagos csökkenése is annak köszönhető, hogy az európai piac egységesebbé vált. A szélessávú internet egyre nagyobb terjedésének is a belső piac az egyik fő ösztönzője.

Kézzelfogható vívmányok

A különféle árukra előírt fogyasztóvédelmi vagy környezetvédelmi követelményeket rögzítő uniós szabványok nem csak a fogyasztókat óvják, hanem a vállalkozók piacra lépését is segítik. A belső piacnak köszönhetően ma már könnyebben indíthatunk vállalkozást az EU más tagállamban, vállalkozóként könnyebben nyújthatunk szolgáltatásokat a szomszédos országokban vagy más tagállamokban, és a nemzeti hatóságok közötti adminisztratív együttműködésnek köszönhetően kevesebbet kell várnunk az otthon megszerzett engedélyeink és más hatósági dokumentumok elismerésére.

A belső piac egységesebbé válását hivatottak szolgálni a kohéziós és strukturális források is, amelyeknek Magyarország szintén haszonélvezője, és amelyeken keresztül az Európai Unió pénzügyileg is támogatja a hazai vállalkozói szféra erősödését és fejlődését, a versenyképességet javító beruházásokat és fejlesztéseket.

A tőke szabad áramlásához kapcsolódó egyik legfontosabb európai vívmány természetesen az euró bevezetése volt. Ugyanakkor a működő tőke mozgásának szerepe fontos lehet a kis- és középvállalkozások (kkv-k) nem banki finanszírozási forrásokhoz való hozzáférésében és a munkahelyteremtő beruházásokban is.

Az európai gazdasági fejlődés és munkahelyteremtés motorja a szolgáltatási piac; egységesebbé válásához szintén hozzájárultak a közösségi jogszabályok. Míg 1998 és 2008 között az EU gazdasága átlagosan évente 2,1 százalékkal nőtt, a szolgáltatási ágazat 2,8 százalékkal. Magyarország is haszonélvezője volt ennek a növekedésnek, mivel nettó szolgáltatásexportőr, illetve az 2004 óta csatlakozott tagállamok körében a hazai össztermék (GDP) arányában vizsgált szolgáltatáskereskedelem volumene viszonylag magas.

A tagállamok közösen dolgoznak azon, hogy a határon átnyúló ügyletek során az állampolgárokra, illetve a kkv-kra minél kevesebb adminisztratív teher háruljon. Az EU egy problémamegoldó hálózatot (SOLVIT) is működtet arra az esetre, ha az állampolgárok vagy vállalkozók azzal szembesülnek, hogy egy másik uniós tagállam hatóságai a belső piaci szabályokat helytelenül alkalmazzák.

A „négy szabadság” elve

Az EU működéséről szóló szerződés kimondja: „A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.” Ezt a négy területet hívják a „négy szabadságnak”. A négy szabadság elve értelmében a tagállamok célja a közös piacon az áruk, a személyek – eleinte különösen a munkavállalók –, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását gátló akadályok megszüntetése.

Az egységes európai belső piac megteremtése már az integráció kezdetétől a tagállamok egyik célja volt, amelyet már az 1957-es Római Szerződés is rögzített.

Az első mérföldkő a vámunió 1968-as létrehozása volt az akkor még hattagú Európai Gazdasági Közösségekben. Az Európai Közösség közös piaca azonban 1985-ig meglehetősen töredezett volt. Akkor fogadta el az Európai Bizottság az úgynevezett Fehér Könyvét. Ez tartalmazta azt a belső piaci programot (Internal Market Programme), amely körülbelül 280 uniós jogszabály elfogadásának segítségével tette egységesebbé a felaprózott közös piacot, és amely – az intézményi megújulással együtt – az 1986-ban elfogadott Egységes Európai Okmány gerincét képezte. A tagállamok 1992 végéig megalkották a szükséges jogszabályokat, ezek központi eleme a kölcsönös elismerés (mutual recognition) elvének széles körű használata lett.

A belső piac a létrejöttét követő 10 évben, 2002-ig 2 százalékponttal járult hozzá az EU GDP-jéhez. A Bizottság becslése szerint 1992 és 2009 között a belső piaci integráció a bővítéssel együtt 2,75 millió munkahelyet teremtett, és 1,85 százalékos GDP-növekedést eredményezett az EU-ban.

Az unión belüli kereskedelem napjainkra már a világkereskedelem 17 százalékát teszi ki az áruk, 28 százalékát a szolgáltatások területén, azaz a belső piac szerepe a világgazdaság és -kereskedelem egészét tekintve is számottevő. Ma már hihetetlenül hangzik, de a közösségi vámhatárok 1968-as lebomlása és belső piac 1993-as megszületése előtt az akkori tagállami hatóságok évente 60 millió vámelszámolási dokumentumot kezeltek csak a közösségen belüli kereskedelem kapcsán.

Előnyt kovácsolni a globalizációból

A Bizottság 2007. november 20-án fogadta el a felülvizsgált belső piaci stratégiát (Single Market Review). A javaslatcsomag azzal a céllal született, hogy a belső piac révén az EU minden egyes tagállama előnyt kovácsolhasson a globalizáció jelenségéből. A Bizottságnak a fogyasztók jogainak bővítését, a kkv-k lehetőségeinek kibővítését, az európai innováció erősítését és a magas színvonalú szociális és környezetvédelmi normák fenntartását javasolta, amire 2008 márciusában az állam-, illetve kormányfők is rábólintottak.

Csakhogy a kibontakozó pénzügyi, majd általános gazdasági világválság hatására a belső piac fejlődésének lendülete megtört, a tagállamok elkötelezettsége csökkent. Ezekre a fejleményekre a Bizottság felkérésére Mario Monti korábbi belső piaci, majd versenyjogi biztos reagált 2010. május 10-én megjelent jelentésében, amely beazonosította a szűk keresztmetszeteket, illetve az előrelépés lehetséges irányait és eszközeit.

Fontos elnökségi eredmények

A magyar soros elnökség kiemelten kezelte a belső piac fejlesztésének kérdését, és fontos eredményeket ért el a jogalkotási munka terén. Sikerült lezárnia a tárgyalásokat az Európai Parlamenttel a fogyasztói jogokról szóló új irányelvről, amelyet a Tanács formálisan 2011. október 10-én hagyott jóvá.

A magyar elnökség áttörést ért el az európai egységes szabadalmi oltalom hosszú évtizedek óta érdemi eredmények nélküli húzódó kérdésében is. A tagállamok 25 országból álló csoportja megerősített együttműködés keretében valósítja meg az egységes szabadalmi rendszert, amely lényegesen csökkenti a vállalkozások szabadalmi tevékenységgel összefüggő költségeit, versenyképesebbé téve ezzel az európai innovációt.

Az Európai Tanács 2011. március 24-25-i ülésén az állam-, illetve kormányfők felkérték az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy 2012 végéig fogadjanak el egy, a belső piac megújítását célzó legfontosabb intézkedéseket tartalmazó csomagot. Az Európai Bizottság ezt követően 2011. április 13-án tette közzé Egységes Piaci Intézkedéscsomagját (Single Market Act).

A csomag új lendületet hivatott adni a belső piac fejlesztésének, és egy valóban egységes európai piac megteremtését kívánja elérni 2013-ra, a belső piac létrejöttének 20. évfordulójára. Magyarország soros elnökként kompromisszumot tudott elérni a tagállamok körében a jövőre vonatkozó elképzeléseket és a csomagban szereplő 12 kulcsintézkedést illetően. A Versenyképességi Tanács 2011. május 30-i ülésén a tagállamok jóváhagyták a közös álláspontjukat tartalmazó tanácsi következtetéseket (záródokumentumot), és elkötelezték magukat az egyes intézkedések mielőbbi elfogadása mellett. Ezek az intézkedések többek között a közbeszerzések, a szabványosítás, a szellemi tulajdonjogok, a szakképesítések kölcsönös elismerése, a digitális belső piac területét érintő szabályozások, de kis- és középvállalkozások működésének megkönnyítését célzó jogszabályok is tárgyalóasztalra kerülnek majd.

A belső piac nagy múltja és megannyi pozitív hozadéka ellenére még mindig nem működik tökéletesen. (A Bizottság évente jelentést készít arról, hogy a tagállamok miként hajtják végre és alkalmazzák a belső piaci jogszabályokat.) A cél az, hogy ez a piac minden európai polgár, így minden magyar számára egyre több előnyt jelenthessen, és egy olyan valóban egységes európai piacról beszélhessünk, amelynek előnyeit kivétel nélkül minden szereplő élvezheti.

Magyarország célja, hogy az uniós belső piac lehetőségeit a magyarok is teljes mértékben igénybe vegyék, előnyeit kiaknázhassák. A magyar Európa-politika arra törekszik, hogy az uniós belső piac fogalma a magyar fogyasztók és vállalkozók számára ne annyira a kihívások, hanem minél inkább a lehetőségek szinonimája legyen.