2011 az Európai Unió történetének egyik legnehezebb éve lett. Magyarország – triópartnereinek munkájára építve – igyekezett határozottan irányítani a Tanács munkáját. Bár komoly kihívásokkal és váratlan eseményekkel találta magát szemben, az elnökség figyelemre méltó rugalmassággal kezelte őket – szorosan együttműködve a többi intézménnyel. Ha néha megkésve is reagál, Európa működőképes, olyan válaszokat adott a válságra, amelyek „rendes” körülmények között elképzelhetetlenek lettek volna.

Európa jelenlegi problémái ugyanazok, mint amelyekkel Magyarországnak kell megbirkóznia. Ennek szellemében mutattuk be az „Erős Európa” európai szintű programját, valamint az erősebb Magyarország két tervét (a kis- és középvállalkozásoknak szánt Széchenyi Tervet és az átfogó gazdasági reformprogramot). Ezért a gazdasági válságra adott átfogó európai válaszhoz való hozzájárulásunk – 99 százalékban megállapodtunk a gazdasági kormányzásról és sikeresen befejeztük a legelső európai szemesztert – megfelel a növekedés és az egészséges költségvetés visszaállítására irányuló nemzeti politikáink irányadó elveinek.

Magyarország számára létfontosságú az euró stabilitásának fenntartása. Ezért teljes mértékben támogattuk az eurózóna országainak minden törekvését, még ha úgy is döntöttünk, hogy egyelőre nem csatlakozunk az Euró Plusz Paktumhoz. Magyarország intézkedései ugyanabba az irányba mutatnak, mint a paktum, de több lépéssel továbbmennek.

Ahogy a közelmúltban tapasztalt európai tiltakozások is mutatják, sokkal befogadóbbá kell tennünk társadalmainkat, miközben javítjuk versenyképességünket. Büszkék vagyunk arra, hogy az Európai Tanács támogatta a romák befogadásáról szóló magyar elnökségi jelentést, és várjuk, hogy megvalósuljon a 2020-ig tartó nemzeti romaintegrációs stratégiák európai keretrendszere.

Természetesen minden tagállam maga felelős gazdaságának a fellendítéséért és roma lakosságának a felemeléséért, de az unió köteles és képes is hozzájárulni ezekhez a törekvésekhez. Azt a gondolatot, hogy az államok szuverenitásuk és erőforrásaik egyesítésével fokozzák törekvéseiket, vagyis az európai integráció gondolatát, számos közép-európai politikus megfogalmazta Coudenhove-Kalergitől Bibó Istvánig. Immár az Európai Unió tagjaiként büszkén helyezzük vissza Közép-Európát a térképre a magyar és az azt követő lengyel elnökség által. Hogy a szavak tetté váljanak, megszereztük az Európai Tanács jóváhagyását az EU Duna Régió Stratégiájához, és elnökségünk alatt lezártuk Horvátország csatlakozási tárgyalásait.

Minden elnökség nagyratörő célokkal kezdi meg a munkáját. A kérdés csak az  – Jean Monnet szavaival élve  – hogy „valaki a létében vagy a tetteiben ambiciózus-e”. Ennek szellemében nem döntéshozóként, hanem segítőként, a megoldások motorjaként látjuk szerepünket.

Köszönettel tartozunk triópartnereinknek azért a nagyszerű együttműködésért, amely bebizonyította, hogy a triórendszer működőképes, és hozzájárul a Tanács munkájának folytonosságához. Szintén köszönettel tartozunk az Európai Tanács elnökének, Herman Van Rompuynek, akinek az előrelátása nélkül az Európai Unió nem haladhatna, valamint Catherine Ashton főképviselőnek azért a kiváló együttműködésért, amely lehetővé tette, hogy a támogató elnökség szerepét töltsük be. Végezetül: a Tanács Főtitkársága és főtitkára, Pierre de Boissieu támogatása nélkül nem érhettük volna el az itt felsorolt eredményeket.

A Bizottság mindvégig szorosan együttműködött velünk, különösen az olyan nehéz ügyekben, mint a Horvátországgal folytatott csatlakozási tárgyalások előmozdítása.

Az Európai Parlament (EP) különleges szerepet játszott az elnökségi félév alatt. Mióta a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése kiterjesztette a parlament jogköreit, minden elnökség az EP és a Tanács közötti tárgyalásokat helyezte központba. Arra összpontosítottunk az elnökség részéről, hogy parlamentbarát légkört teremtsünk, amelyben két egyenrangú partner valódi tárgyalásokat folytat. Ennek szellemében olyan nehéz ügyekben értünk el haladást, mint például a minősített dokumentumokhoz való hozzáférés, az EP nemzetközi tárgyalásokban való részvétele vagy az úgynevezett megfelelési táblázatok ügye. Különös figyelmet szenteltünk a többéves pénzügyi keret előttünk álló tárgyalásainak egy olyan módszer kidolgozásával, amely garantálja, hogy a parlament kezdettől fogva megfelelően vehet részt a tárgyalásokban.

A főbb elnökségi eredmények rövid összefoglalója